Fontossági rangsorrend

Ma este fejünkre esik KCs, másfél hétig marad. Programokat és étrendeket és lakható vendégszobát kellene gyártanom, kispekulálni, hogy miként dughatom majd bele a gyereket olyan ruhácskákba*, amelyek ugyan nekem tetszenek, de egy ötéves kifinomult ízlésének már nem felelnek meg**, gondosan megtervezni egy napirendet és ragaszkodni hozzá.
Emellett a lakásomnak takarításra lenne szüksége, a macskának szelídítésre, nekem írnom kéne két recenziót, de gyorsan, és eldöntenem, hogy mit csinálok az életemmel, ha majd nagy leszek.
Szóval számbavettem minden feladatot, aztán mindezek után begyúrtam egy tepsi zsemlét, és kilakkoztam mind a húsz körmöm pipirosra. KCs számára úgyis a körömlakkom volt a legérdekesebb a múltkori látogatásakor is.

* Vagy legalább megvarrni azokat, még csak egy van készen.
** Mostanában folyvást menyasszony akar lenni. A feminizmus szégyene ez a gyerek. A mininapóleon despota Dédi, a kétszer elvált Mama és a férfiakról általánosságban roppantul kedvezőtlen megállapítások mestere, nagyanyám, vadul forognak sírjaikban. Én csak azért nem, mert én még élek.

Címkék: éva, Csőrike, fejenpörög, lomtalanítás, muhaha, uccuneki