EDF után

Na akkor zárjuk le idénre néhány tanulság levonásával ezt az EDF nevű izét (igen, végül is megnéztem a végéig), és reménykedjünk, hogy jövőre szórakoztatóbb lesz, vagy legalábbis kevesebbet fogok unatkozni közben.
Mint azt tudjátok, ha érdekel titeket*, a tegnapi hepajt Conchita Wurst nyerte. Igen, a szakállas nőimitátor a cirkuszból. Nem mondom, hogy megérdemelt győzelem volt, azt sem, hogy megérdemeletlen: nem lepett meg túlságosan**, de az sem lepett volna meg, ha valaki más nyeri. Az idei mezőnyben nem volt olyan extra módon kiemelkedő versenyző, mint vegyük 2009-ben Alexander Rybak, aki mindent vitt, és ezen még csak nem is hőzöngött utólag különösebben senki.
Márpedig hőzöngés az lesz most itt bőséggel, kövesse, akinek van kedve meg gyomra hozzá. Az euroszkeptikusok ebben is annak jelét fogják látni, hogy Európa rohad elfele, a homofóbok és a politikai korrektség ellenharcosai az emberiség végromlását jövendölik majd, a taplógomba rokonságába tartozó hímnemű elemzők meg jóféle szexista módon kijelentik, hogy inkább valamelyik tetszőleg XXnek kellett volna nyernie, annak vót a legjobb csöcse. Aztán lesznek persze az EDF-szkeptikusok is, akik valamiért mindig csak az eredményhirdetés után válnak EDF-szkeptikussá, addig rettenetesen izgulnak, hogy nyerjen aktuális mifiunk/milányunk, zsugorian számolgatják a jelentős magyar kisebbséggel rendelkező szomszédos országoktól érkezett pontszámokat, majd a nyertes kiderülte után nagy hangon harsogják, hogy mindig is tudták, az EDF egy szar, ráadásul megbundázott szar, és minket senki sem szeret. Mert félnek tőlünk, azért. És Európa egyébként is rohad elfele.
Valamiképpen olyan ez, mint a viccben, ahol nyuszikát megerőszakolták a szakadék mellett tegnapelőtt. És tegnap. És ma is oda megy. Hosszabb memória kéne vagy nagyobb önismeret vagy mit tudom én mi, és aki véglegesen kiábrándult az EDFből, mert azeriek/trollok/csöcstelen nők/szakállas nőimitátorok nyernek, mi úgyse nyerünk sose-sose, és minden pontszám meg van bundázva, az ne felejtse el a következő felvonásig ezt a végleges kiábrándulást.
Én nem vagyok kiábrándult. Én unott vagyok. A kétezres évek második felének EDF-jai hiányoznak nekem, ahol szép változatosságban léteztek egymás mellett a szélgépes-szárazjeges nagyhalálok meg a jókedvű és vicces nem-vesszük-komolyan-magunkat produkciók. Az idei EDF fellépéseinek nagy hányadát csak a színpadtechnika különböztette meg attól a rózsaszín fostól, ami a kilencvenes évek EDF-jainak dalait jellemezte, és én azért nem vagyok annyira oda a kilencvenes évek EDF-jaiért.
Persze jövőre valószínűleg megint odamegyek a szakadék mellé, de évről évre kisebb kedvvel. Camp meg giccs meg populáris kultúra – az EDF-t csak akkor tudom legalább egy kicsit komolyan venni, ha ő nem veszi magát komolyan.
Meg aztán, ki a fenének van kedve unatkozni.

* Márpedig a jelek szerint érdekel. Ennek a nyomorú blognak a döntőről készült szubjektív és kiábrándult közvetítése, tele felszínes véleményekkel és “elveszettamacska” apróhirdetéssel, több mint kétszáz kattintást generált tegnap este. Lövésem sincs, miért. Egy csomó hírportál készített kommentelős közvetítést, a Guardiané még vicces is volt.

** Meglepni az lepett meg, hogy idei mifiunk kezdetben, már jópár ország szavazatainak összeszámolása után az első helyezett volt. Kicsit drukkoltam is, hogy jajne, az első ötben is szépen csillog a teljesítmény, de nehogy megnyerje szegény. Biztos azért van így, mert egy idegenszívű féreg vagyok, aki tisztában van azzal, hogy egy EDF megrendezése kábé annyira lenne jó biznisz Magyarországnak, mint a montreáliaknak az olimpia. (Ha esetleg nem emlékeznétek: harminc évvel a megrendezés utánra, 2006 decemberére sikerült végre kifizetni a stadion építési költségeit.)

Címkék: hmm, lomtalanítás, tajgetosz, zenebona