Vízinyuszi

Tegnap este levittük a gyereket a főutcai sokadalomba, így hát most már pontosan tudjuk, mivel lehet hosszú időre kivonni a forgalomból (értsd: mi az, amivel hosszan hajlandó foglalkozni, viszonylag kevés kárt okozva önmagában és környezetében).
Ad egy: 1 db köztéri szobor, amin víz folyik lefelé, és azt fél órán át lehet elmélyülten pancsolgatni;
Ad kettő: 1 db párakapu, amin harmincötször át lehet rontani, mindannyiszor eksztatikusan ordibálva, hogy “Esik az eső!”, a párakaputól öt méterre működő utcazenész duó legnagyobb örömére.
Ma valószínűleg azzal tesszük a legjobbat magunknak és neki is, ha bekapcsoljuk a kertben a locsolóberendezést, aztán bedugjuk alája a kölket.

(Nem vet ránk jó fényt, de mégsem hallgatnám el: a városi szabadprogram azzal ért véget, hogy a vízinyuszi kiszabadult a kezünkből, futónyuszi üzemmódba kapcsolt, és háromszáz métert vágtázott a főtérig, mi meg, szegény öreg rokonai, lihegve iparkodtunk a nyomában. Aztán a RK hálistennek elkapta. Huhh.)

Címkék: beréz, Csőrike, kaján, pamacs, pityke, uccuneki, zenebona